A Mosoly Országáról
Egzotikus világ a Mosoly Országa, nem véletlenül vonz annyi látogatót évről évre Thaiföld.
Színes, pezsgő, természeti kincsekben bővölködő ország. Tulajdonképpen Thaiföld az egyetlen délkelet-ázsiai ország, mely soha nem vált európai gyarmattá és soha nem igázták le más ázsiai országok sem. Így a tradíciók teljes valójukban fennmaradhattak, míg a kultúra és a gasztronómia a különféle kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően viszont színesedhetett. Pillantsunk be Thaiföld különlegességeibe!
A lakosság mintegy 95 %-a théraváda buddhista. A szellemházakat (az épületek előtt a rossz szellemek távoltartására használják. Szinte minden buddhista háznál alkalmazzák. Jól ismerjük az összetett kézzel való meghajlást.
A nyolc leggyakoribb ábrázolás ülő, fekvő vagy álló pozícióban jeleníti meg a buddhizmus mesterét. A szent szövegek a hét napjaihoz is hozzárendelnek egy pózt, így a hívők általában annál a szobornál teszik le áldozataikat, amelyik születésük napját felügyeli. Érdekesség, hogy a szerdát kétfelé osztották, ezért a délelőtthöz és a délutánhoz más-más figura tartozik.
A Buddha-ábrázolások mellett számos mitológiai alak is megjelenik a templomokban. Leggyakoribbak a Himavanta erdőség tündérei, a hímnemű kinnarik és a nőnemű kinnarák, akiket felül ember-, alul madártesttel áldott meg a sors, de a további teremtmények között feltűnnek a démonokból és oroszlánokból összegyúrt noraszingok is.
A szobrászat után a művészeteknél maradva, egészen különleges élményt szerezhetünk például egy thai színházban. A jellemző előadások a következők: ° Khon: a táncos színi előadást dobszóval kísérik ° Lí-khé. Az élő színház legnépszerűbb típusa, előadásait főleg vásárokon, falusi ünnepeken láthatjuk. A szórakoztató előadáshoz hozzátartozik a klasszikus- és népzene, a színpompás kosztümök, a helyzetkomikum, a melodráma és a burkolt erotikus megjegyzések. Gyakran politikai szatíra és éles társadalomkritika megjelenítője.
A lí-khe déli változata a manorá. ° A manorá (manorah), amely nora néven is ismert, a legősibb thai táncdarab. Az alaptörténete némileg hasonlít a Rámájanára. Akárcsak a lí-khe esetében, az előadók rögtönzött, humoros, verses megjegyzéseket fűznek a darabhoz. ° Lákhon. Alapja lényegében a női báj és ügyesség. Az előadás jellegzetes részét képezik az aranyozott kosztümök, a rengeteg díszítés, amely felülmúlja többi thai színházi műfajt. A táncos sok szem- és kézmozgásával érzelmeket közvetít, valamint a történet alakulását jelzi. ° Ram vong.
A körtánc Thaiföld egyik legnépszerűbb hagyományos tánca, templomokban, vásárokon és fesztiválokon adják elő. A táncosok kecses kar- és kézmozdulatokkal fejezik ki az érzelmeiket. ° Árnyjáték vagyis nang.
Ma már ritkán látható, de egykor a szórakoztatás legkedveltebb formája volt Dél-Thaiföldön. ° A hun luang bábjáték az egyik legrégebbi, ugyanakkor legritkábban előadott műfaj.
A kéz összetevése (wai) kifejezhet üdvözletet, köszönetet, tiszteletadást, imát.
A thai emberek alázatát és udvariasságát mutatja. Az országban két dolog igazán szent: a vallás és a királyi család, így a legnagyobb tisztelettel kezeljük a Buddha-ábrázolásokat, de számos turista is könnyen összetűzésbe keveredhet a rendőri erőkkel, ha a királyi család ábrázolásait sérti meg. A buddhista vallás szerint nők soha nem érinthetnek meg egy szerzetest és kézfogást sem kezdeményezhetnek velük. A templomba való belépés előtt le kell venni a lábbelit. Egyébként a láb és lábfej a test legalacsonyabb része (spirituálisan és fizikailag is).
Talpunkkal soha ne mutassunk se egy thaiföldi ember felé, se a királyi család vagy Buddha-szobor, -kép felé.
Hasonlóan a fejet a test legmagasabb részének tekintik. Ne érintsük meg senkinek a fejét, még egy kisgyerekét sem. Ne is adjunk át senki feje felett semmit. Ne üljünk rá az alváshoz fenntartott párnákra sem. Ez szintén a fej megérintéséhez tartozó tabuk része. Szintén nem elfogadott a hát, vagy a váll megveregetése sem. Ám az is sértésnek tűnhet, ha átvetjük a lábunkat egymáson, főleg ha egy idősebb személy is jelen van. Mindezen illemtani szabályokat illik betartani, a thaiföldiek azonban nagyon konfliktuskerülők. Legtöbbször nem kerülhetünk összetűzésbe egy thai emberrel, mert el is ítélik a hangos, nyílt konfliktust.
A hagyományos thai masszázs - mely "Nuad"-ként nevezetes - eredete az indiai ayurveda- és jóga tanításokban rejlik, és a tradicionális kínai orvoslás hatására alakult ki. A technika már a Krisztus előtti 3. évszázadtól kezdve generációkon át szállt tovább. A masszázs lényeges elemei a következők: akupresszúra-, tágítási-, kopogó- és nyújtótechnika, reflexzóna masszázs, jóga elemek és „háton járás”. Ezen kívül a kezelés még kiegészíthető forró gyógynövényes borogatásokkal is. Egészen komplex kezelésről van szó, más mint a nyugati gyógymasszázs anatómiai megközelítése.
A hagyományos thai masszázs az ún. teljességre törekvő gyógymódok közé tartozik, alapja, hogy a testben energia pályák, azaz meridiánok futnak.
Ezeken helyezkednek el azok a fontos akupresszúrás pontok, amelyeket a gyógyítási eljárásba bevonnak, és amelyeken keresztül az életenergia működésbe lendül A tradicinális thai masszázsnál nem az izmok ellazítása a fő cél, hanem a meridiánok „megdolgozása” annak érdekében, hogy az energiaáramlást harmonikus egyensúlyba hozzák (yin és yang kiegyenlítése) és megerősítsék.
Mint a legtöbb távol-keleti gyógyítási koncepció, ez is elsősorban az egészség megőrzésére irányul.
A túlnyomó részben buddhista vallású thaiföldiek a vallást hívják segítségükre mindennapos problémáik elviseléséhez: a buddhista filozófia alapja, hogy mindig őrizzük meg mosolyunkat. Utazásunkról hazatérve ezért gondolunk vissza úgy Thaiföldre, mint a mosolygós és kedves emberek országára. Ezt talán érdemes tovább gondolnunk és nem elfelejteni a vallás erejét és a mosoly, az optimizmus hatásait életvitelünkre.
